Mindenki a pozitív oldalát közelíti meg ennek a szónak, ami nem feltétlen rossz, de eléggé unalmas, hogy mindenhol csak a jókat olvashatjuk. Mintha az élet csak ebből állna, boldogságból. Senki se figyelmezteti az embereket arról, hogy történhetnek fájdalmas események is. Ott van például a csalódás, aminek a fő kiváltója a remény.

A Remény egy pozitív dolog, igaz?

Szóval azt hiszed, hogy a remény csak jó lehet? Tévedsz... Gondolj csak bele, hányszor reménykedtél. Ugye? Rengeteg alkalommal történt ilyen. El tudod nekem mondani, hogy ezek után hányszor csalódtál? Őszintén örülök, ha a válaszod erre az, hogy "egyszer sem" vagy "néhányszor. Mert én például milliószor estem már baromi mélyre a reménynek nevezett szépség(?) miatt.

Még mindig úgy véled, hogy csak pozitív lehet ez?

A legjobb barátod valószínű el fog hagyni, mert megunt és más társakat szerzett maga mellé. Szomorú vagy, elkeseredett, de mindenki azt mondja, hogy reménykedj, hátha visszatér hozzád hamarosan. Sőt, le se fog lépni, mert eszébe fog jutni, hogy mennyire értékes vagy számára! Te boldogabb leszel, és reménykedve gondolkodsz azon, hogy vajon miképpen fogja belátni, hogy szüksége van rád. Már eltervezted azt is, hogy mit mondasz neki, ha mindezeket belátja. Ott van benned a remény. Remény. A reménytelenségben?

Napok telnek el a reményeid sugaraival. Ám egy hét múlva te írsz rá a legjobb barátodra, hogy nem szeretne-e esetleg találkozni veled. Ő pedig visszautasít, mert már van programja arra a napra. Meg a következőre is, valamint még utána is. Magyarul lepattint. Hiába etetted magadat a reménnyel, most puffannod kell. Hiszen nincs szüksége rád, és egyáltalán nem hiányol. Hiába tervezted el, hogy majd keresni fog. Nem, nem fog már többé, mert nem vagy már számára senki, csak egy ember. Egy, a sok közül.

Még mindig úgy gondolod, hogy a remény egyáltalán nem hibás?

Nézzük csak végig, hogy mi lett volna, ha nincs jelen a keserű remény.

A barátod érzékeltette veled, hogy nincs szüksége rád. Fájdalmasan, de megpróbálsz túllépni rajta, és elfelejteni ezt az egészet. Az első néhány nap kegyetlen, hiszen eddig naponta beszéltétek meg a történéseket, de most nincs ott. Már nem beszéltek meg semmit, hiszen ő másokra talált. Szenvedsz néhány napon keresztül, de tudod, hogy ez már a vége, nincs tovább. Aránylag hamar sikerül rendezned magadban, hogy többé nincs. Csalódtál ugyan, de jóval kisebbet estél, mintha reménykedtél volna. Sokkal hamarabb átértékelted magadban a szituációt és időben ki tudtál lépni a negatívumból, de a reményteli "pozitívumba" se estél bele, ami akár nagy csalódást is rejthet magával. Realista maradtál, és elfogadtad a történéseket.

Még mindig olyan tökéletesnek látod azt a bizonyos reményt, mint eddig? :) 

Reménykedünk abban, hogy elég volt az a 10 perces tanulás a dolgozatra. Reménykedünk abban, hogy a tanár nem minket hív ki felelni, mert semmit sem tudunk. Reménykedünk, hogy a kiszemelt srác/csaj kedvel minket, és össze fogunk jönni. Reménykedünk, hogy a barátnőnknek lesz néhány szabad órája ránk. Reménykedünk, hogy a Párunk sosem fog elhagyni. Reménykedünk, hogy boldogok leszünk és minden célunk teljesül. Reménykedünk mindenben, még a reménytelenben is. 

Talán ez tesz minket emberré? A remény?

Mit számítana az élet enélkül? Változna vajon valamit? Mégis mennyit ér ez az aprócska szó?

Egy hullámvölgy alján vagy. Előtted van a magaslat, de te nem veszed észre, annyira el vagy kenődve. Nem akarsz élni, mert feleslegesnek érzed magadat. A barátaid leléptek, a Párod már más utakon jár, a suliban pedig tesznek rád magasról. Mit teszel? Nincs remény, nem látsz kiutat, nem látod a fényt. Megölöd magadat. Miért? Mert nincs előtted remény. Soha nem fogod már megtudni, hogy valójában az utad éppen felfelé kanyarodott volna, mikor elmentél a halál útjára. 

Ha nincs remény, nincs élet. A remény adja számunkra azt az erőt, amivel kibírjuk a mindennapokat. Hiszen egy rosszabb napot követően a remény ébreszti fel bennünk a pozitív dolgokat. Ő az, aki segít átvészelni a hullámvölgyek meredek mélységeit. Ha nem lenne remény, nem lenne küzdelem, de még élet sem. 

Az élet mindig kivárja a válságot, hogy aztán a legcsodálatosabb oldaláról mutatkozzon meg.