Reménykedünk abban, hogy elég volt az a 10 perces tanulás a dolgozatra. Reménykedünk abban, hogy a tanár nem minket hív ki felelni, mert semmit sem tudunk. Reménykedünk, hogy a kiszemelt srác/csaj kedvel minket, és össze fogunk jönni. Reménykedünk, hogy a barátnőnknek lesz néhány szabad órája ránk. Reménykedünk, hogy a Párunk sosem fog elhagyni. Reménykedünk, hogy boldogok leszünk és minden célunk teljesül. Reménykedünk mindenben, még a reménytelenben is.
Talán ez tesz minket emberré? A remény?
Mit számítana az élet enélkül? Változna vajon valamit? Mégis mennyit ér ez az aprócska szó?
Egy hullámvölgy alján vagy. Előtted van a magaslat, de te nem veszed észre, annyira el vagy kenődve. Nem akarsz élni, mert feleslegesnek érzed magadat. A barátaid leléptek, a Párod már más utakon jár, a suliban pedig tesznek rád magasról. Mit teszel? Nincs remény, nem látsz kiutat, nem látod a fényt. Megölöd magadat. Miért? Mert nincs előtted remény. Soha nem fogod már megtudni, hogy valójában az utad éppen felfelé kanyarodott volna, mikor elmentél a halál útjára.
Ha nincs remény, nincs élet. A remény adja számunkra azt az erőt, amivel kibírjuk a mindennapokat. Hiszen egy rosszabb napot követően a remény ébreszti fel bennünk a pozitív dolgokat. Ő az, aki segít átvészelni a hullámvölgyek meredek mélységeit. Ha nem lenne remény, nem lenne küzdelem, de még élet sem.
Az élet mindig kivárja a válságot, hogy aztán a legcsodálatosabb oldaláról mutatkozzon meg.
Utolsó kommentek